Csodálkozott Az utolsó földműves című versenyfilm rendezője, amikor a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon megkérdezték tőle, hogy adhatott pénzt a Holland Filmalap az ottani rendszerrel szemben kritikus filmjére. Először nem is értette, mi köze lehet a filmművészetet közpénzen támogató testület döntésének a pályázók politikai nézeteihez. Hát nem az a dolguk, hogy a kultúra sokszínűségét és a véleménynyilvánítás szabadságát segítsék? A vetítőteremben egy pillanatra érzékelhetővé vált a kérdés és a felelet között húzódó szakadék. Az a határvonal, amely bennünket ismét elválaszt a nyugati civilizációtól. …
Kétes kalendárium
a 2025-ik esztendőre
2025-ben a szomszédunkban elhallgatnak a fegyverek. Vagy nem hallgatnak el és felgyújtják az egész világot, amely már most is harcban áll. Lassan kirajzolódnak a harmadik világháború frontvonalai – a Közel-Keleten, Tajvan körül, Afrikának a Ráktérítő alatti részén, Oroszország nyugati határain a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. Hogy új hidegháború áll előttünk vagy pedig meleg, s hogy évtizedekig eltart vagy lezajlik néhány óra alatt, azt ma még senki sem tudja, azok sem, akik a ravaszon tartják az ujjukat. Ukrajnában harmadik éve tart már a háború. …
Varázsigék
1.
„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” – a mából visszatekintve a huszadik század utolsó harmadát aránylag derűs, bizakodó korszaknak találjuk. Az előzményekhez és a következményekhez képest mindenesetre. Az emberiség vezetői talán soha annyit nem szónokoltak emberi jogokról, a népek önrendelkezéséről és főképpen társadalmi igazságosságról, mint akkoriban. Valójában pedig nem történt egyéb, mint hogy a technikai haladás szolgálatába állított tudomány, a termelést szolgáló új technológiák, az üzleti érdek mindenhatóságát szolgáló tömegtermelés ekkortájt tette lehetővé, hogy az odáig egymást gyilkoló népek és osztályok ne egymás legyőzése és kifosztása árán jussanak javaikhoz, hanem szép egyetértésben, közösen munkálkodjanak a természet legyőzésén és forrásainak kifosztásán. Az így többé-kevésbé jóllakatott népek szinte észre se vették, hogyan csúszik ki a kezükből még a lehetősége is annak, hogy a saját jövőjükkel maguk rendelkezzenek. A politikától ezentúl nem több beleszólást követeltek, csupán jobb ellátmányt. …
Innen és túl az üvegplafonon
Sorra bekövetkezett mindaz, amire a Római Klubhoz csatlakozó tudósok figyelmeztettek fél évszázaddal ezelőtt. A klímaváltozás következményei (hőhullámok, aszályok, árvizek) egyre több emberéletet követelnek. A földi élővilág gazdag sokfélesége eltűnőben. Mérgek, mikrorészecskék, radioaktív hulladék ijesztő tömegét bocsátjuk a talajba, a vizekbe, a levegőbe. Megkínzott, beton- és hulladéksivataggá változó bolygónk többé nem képes eltartani nyolcmilliárd embert: utódaink örökségét éljük fel évről évre. …
Pártfogyatkozás
A politika színpadáról hirtelen eltűntek a pártok. Gondolom, észrevették. …
Most akkor mi van?
Magyarországon 2022 óta háborús veszélyhelyzet van, amelyet éppen most hosszabbítottak meg Bicskéig – akarom mondani jövő májusig. Az ok: a szomszéd országban zajló háború. Az intézkedés annak idején nem keltett különösebb feltűnést, mert már két évvel korábban, 2020-ban életbe lépett egy másik, járványügyi veszélyhelyzet, amelyet azóta évről évre meghosszabbítanak. Az illegális bevándorlók tömegére hivatkozva pedig 2015-ben hirdettek válsághelyzetet. Ennek tízéves fennállását ünnepelhetjük rövidesen, mert ez utóbbi rendelkezés is érvényben marad jövő tavaszig. A távoli szemlélő tehát – mondjuk egy marslakó – joggal hiheti, hogy ezt a szerencsétlen kis országot egyszerre sújtja járvány és háború, miközben határait az új népvándorlás hullámai ostromolják. Mi mással magyaráznák a kormánynak adott, békeidőben elképzelhetetlenül széles körű, gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást, hogy a parlament megkerülésével, rendeletek útján kormányozzon, amelyek adott esetben eltérhetnek az ország törvényeitől, sőt, fel is függeszthetik azokat? …
Előhang egy rendszerváltozáshoz
A gonosz, szadista nyolcadikos, aki terrorizálja a kicsiket és elveszi a tízóraijukat – ennyi maradt az Orbán-rendszerből. Nem így indult, de ez lett belőle. Erre vall a gyalázatos bosszúhadjárat Iványi Gábor és az Evangéliumi Testvérközösség iskolái ellen. Jelzi a rendszer közeli bukását. Hogy Orbánon is beteljesül a zsarnokok végzete. Megpróbál eltiporni minden ellenállást, újabb és újabb ellenségeket fedez fel, beteges gyanakvása a barátból is ellenséget csinál. Egyre rosszabb minőségű emberekkel kénytelen körülvenni magát, de már ezek is csak félelemből vagy érdekből szolgálják, és el fogják hagyni, mihelyt ez áll az érdekükben. Ismerős, régi történet ez. Miniszterelnök úr, többé ne bízzon senkiben! …
A leggazdagabb magyar
A leggazdagabb magyar egy nemlétező személy. Ez az állapot rengeteg előnnyel jár. Nem fényképezik le egy luxusjacht fedélzetén, nem keveredik pedofilbotrányba, nem derül ki felmenőinek nyilas múltja, nem nősül be a miniszterelnök családjába. Gazdasági értelemben ellenben nagyon is létezik. Ha hihetünk a cégbíróság, az ügyvédi kamara, a NAV és a jogi helyzetet magyarázó szakemberek egybehangzó véleményének, akkor senkinek sem volt és nincs is joga kételkedni e káprázatos vagyon létezésében. A személy kiléte ebből a szempontból közömbös. A név lehet álnév, a lakcím csak papíron létező, és a történet, hogy hogy jutott ennyi pénzhez, vagy hogy jutott arra az elhatározásra, hogy ilyen mesés vagyon tulajdonosaként tüntesse fel magát, titok. Ha nem egy tizennégy jegyű számról lenne szó, ha egy fél tucattal mondjuk kevesebb nullát nyomtat arra a darab papirosra, amely őt a leggazdagabb magyarrá teszi, akkor senki sem akad fenn az eseten, és most nem vele lenne teli a sajtó. …
Érzéstelenítés
Ilyen nincs. De van. Ötletekből kifogyhatatlan vezetőink most már naponta lepnek meg bennünket olyan rémálomba vagy vicclapba illő intézkedésekkel, amilyeneket mondjuk tíz évvel ezelőtt még képtelenségnek tartottam. Nincs olyan hatalom, amely idáig merészkedne, magyaráztam volna magabiztosan. Azért nincs, mert ha egy kormány ilyesmire vetemedik egy akármilyen, de mégiscsak jogállami formákhoz szokott európai országban, okvetlenül belebukik. Mekkorát tévedtem már megint. …
Elmélkedés a magántulajdonról, kirándulóknak
Fiatalkoromban egyszer alkalmam nyílt nagyobb kirándulást tenni a közép-angliai dombvidéken. Amikor a jelzett turistaúton „magántulajdon” feliratú táblába ütköztem, eleinte kínos zavarba jöttem. Emlékszem, kerülővel próbálkoztam, el is tévedtem, azután úgy óvakodtam keresztül az idegen birtokon, mint aki lopni jár, s féltem, hogy rajtakapnak. Londonban élő testvérem később felvilágosított: a magántulajdon náluk nem azt jelenti, hogy onnan másokat kitiltasz, hanem hogy kötelességed az adott területnek gondját viselni. Például a rajta keresztül vezető utakat jó karban tartani, a megkopott turistajelzést újrafesteni, és így tovább. Egy életre megjegyeztem. …