Utak
Van egy jó hírem, meg egy rossz. A magyar társadalomnak jelenleg nincs politikai elitje. Ez most jó vagy rossz? Mind a kettő. A rendszerváltozás óta tartó, hosszú és terméketlen korszak politikai közéletét alakító elitcsoportok lenullázták magukat: tekintélyük elveszett, kapcsolatrendszerük elértéktelenedett, vagyoni helyzetük elbizonytalanodott. Nem kár értük. Az új elit még nem állt össze, még nem derült ki, hogy a belépőt tagjai sorába miféle tudás és milyen pozíciók birtoklása jelenti majd, s hogy a résztvevők miképpen különböztetik meg magukat egymástól. Magyarán, hogy milyen alapon követelnek majd maguknak bizalmat, befolyást, pénzt választóiktól, egymás ellenében. Káosz? Interregnum? Kegyelmi pillanat? …
Nem MI vagyunk
„A legyek meghódították a légypapírt”, kommentálja 1941-ben a Wehrmacht aktuális győzelmi jelentését John Steinbeck Lement a Hold című kisregényének hőse. A technikai civilizáció diadalútjáról jutott ez az eszembe. A haladáseszme megszállottjai újabban a mesterséges intelligenciát ünneplik, mint egy új, az embernél tökéletesebb létforma megjelenését: íme, az evolúció túllép az emberen. Van is ok a lelkesedésre: az atombomba óta minden bizonnyal ez a legveszedelmesebb merénylet, amit az emberiség önmaga ellen elkövetett. …
Oktatási reform: mi sem egyszerűbb
Lannert Juditnak, szeretettel
Cél: az iskolában olyasmivel foglalkozzunk, ami érdekli a gyerekeket. Pont. …
Üdvözlet a huszonegyedik században!
2026-ban végre véget érhet a huszadik századi magyar történelem: a kényszerpályák, rossz kompromisszumok, önmagával meghasonlott nemzet, idegen érdeket szolgáló hatalom története. Közel négy évtized sikertelen próbálkozásai után az ország nekiláthat, hogy utolérje önmagát. A történelem nevű társasjáték szabályai azonban szigorúan büntetik a tartósan saját lehetőségei alatt élő nemzetet: háromszor kimaradtunk a dobásból és most vissza kell mennünk a startvonalra. …
Másnap
A 2026-os választásokon a Fidesz a szavazatok 39 százalékát kapta, tizenegy százalékkal kevesebbet, mint 2018-ban. (A 2022-es kiugró eredmény megtévesztő: nem Orbánék növekvő népszerűségének szólt. A választók az ellenzék nyíltszíni lökdösődését és szerencsétlenkedését büntették.) A különbség fő oka a magasabb részvételi arány: akik eddig otthon maradtak, mert nem láttak hiteles alternatívát vagy nem érdekelte őket a politika, most a változásra szavaztak. A Fidesz szavazótábora is összébb zsugorodott, de egyetlen választási vereség még nem jelenti a nemzeti kollaboráció rendszerének összeomlását. A parlament összetételének legszebb reményeinket felülmúló átalakulása nem a vélemények tényleges megoszlását tükrözi. Ne csapjuk be magunkat, ez nem földindulás. …
Kétharmados törvények
Feladatunk megmenteni a hazát. Szarom a törvényeitekre – közölte minisztertársaival Széchenyi István az első felelős magyar kormány 1848. április 19-i ülésén. Hogy ezt az áprilisi törvényekre értette vagy a régiekre, nem derül ki a naplójából, de nem is lényeges, mert szavai épp arra utalnak, hogy adódnak kivételes helyzetek, amikor a törvények teljeskörű betartása – legitimitásuk forrásától függetlenül – lehetetlenné tenné, hogy a kormány a rábízott feladatnak eleget tegyen. …
Eredményváró
Ennyi maradt hát a NER-ből: egy nemlétező ember egy nemlétező háborús fenyegetés elleni összefogásra buzdít. Az óriásplakátokon egy röhejesen filmsztárrá retusált és vagy másfél évtizeddel megfiatalított Orbán Viktor tekint a vérzivataros magyar jövőbe. Ez a jövő azonban elmúlt: ellopódott. A Fidesz választási győzelmében már csak Mr. Vance, az Egyesült Államok alelnöke bízik, ő azonban az ufók létezését is valószínűnek tartja. …
Minek a kezdete? Minek a vége?
Egyetértek-e azzal, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi jogot semmibe véve fegyveres akciót hajt végre más országok területén és ilyenekkel fenyegetőzik? Természetesen nem, ezt talán nem is kell tovább magyaráznom.
Kívánom-e, hogy Venezuela és Irán népe megszabaduljon véreskezű elnyomóitól? Természetesen igen, ez ugye magától értetődik. (Türelmetlenül várom az amerikaiak beavatkozását Iránban, ahol a Forradalmi Gárda halomra gyilkolja a tüntetőket.)
Nyájas olvasó, ne várd, hogy a fenti ellentmondást feloldjam. Sőt, további ellentmondásokkal fogom nehezíteni azoknak a tisztességes embereknek a dolgát, akik szeretnének az igaz ügy oldalára állni. …
Elsüllyedt világok
Kell-e, hogy egy népnek legyen saját hazája? Nem kell, miért is kellene. Amikor a hódító fejedelmek birodalmuk határát megállapítják, nem kérdezik a leigázott népeket. Nem is volt szokás lázadozni a dolgok természetes rendje ellen, s amikor mégis szokásba jött, lám, mennyi baj származott belőle. Soknemzetiségű birodalmak, mint a Habsburgoké vagy az oszmán, darabjaikra hullottak. A sok kis német fejedelemség lakói a francia eszmék hatására hirtelen rájöttek, hogy ők egységesen porosz alattvalók akarnak lenni. A lengyelek, pusztán azért, mert lengyelek, három birodalom ellen folytattak meg-megújuló szabadságharcot.
A kurdoknak sohasem volt saját országuk. Nem ismerem a történelmüket, amennyit ismerek belőle, az török fennhatóság alatt zajlott, de már jó száz esztendeje ők is háromfelé szakítva élnek, három különböző, de rájuk egyforma gyanakvással tekintő állam polgáraiként. A határok változnak, a hegyek, a folyók és az emberek helyben maradnak: a kurdoknak mindvégig ugyanott van otthon. Helyesebb a haza fogalmát a házhoz társítani, abból származik. …
A feltaláló levele
Nagyméltóságú Úr!
Bátorítva azon figyelemtől, mellyel a börtönviszonyok javítására tett erőfeszítéseket kitüntetni méltóztatik, fordulok Nagyméltóságodhoz. A találmánynak, melyről hírt adni bátorkodom, kiindulópontja a jeles bölcselő, Bentham Jeremiás elgondolása. Mint ismeretes, ő annak idején a rabok elzárását, mozgásuk bilincsek általi korlátozását vélte felválthatni tökéletesb felügyeletük által. Eltávolítván cellájuk negyedik falát a körkörös börtönépület centrumában elhelyezkedő őrök minden pillanatban szemmel tarthatnak minden rabot. Bentham úr nézete szerint Panoptikonjának lakóiban láthatóságuk puszta tudata elnyomná a bűn csábítását, éspedig mozgásuk fizikai korlátozása nélkül.
Igen ajánlá találmányát a brit emberbarát a gyári munkások, valamint a tanulóifjúság szorgalmának ellenőrzésére, ösztökélésére is, a testi fenyítés félelme helyett, melyet a felvilágosodott kor elítél s méltán. Ámde a Társadalmi Gépezet olajozott működése megköveteli, hogy annak fogaskerekei egymásba pontosan illeszkedjenek, ezért elengedhetetlen, hogy az alattvaló mindenkor magán érezze az Állam fegyelmező tekintetét. Ennek megvalósítása azonban egy ponton túl ugyancsak korunk szelleme, a humanizmus tilalmába ütközend, s praktice kivihetetlen. A haladás maga volt tehát, mely napirendre tűzte a Panoptikon eszméjének visszájára fordítását. Mennyivel célszerűbb s emberségesebb, hogyha szüntelen felügyelet helyett arról gondoskodunk, hogy maga az alattvaló – legyen bár elítélt vagy ártatlan – maga figyelje minden pillanatban Őreit. Hallgassa önként, saját szabad akaratából az Állam szózatát! …