2026-ban végre véget érhet a huszadik századi magyar történelem: a kényszerpályák, rossz kompromisszumok, önmagával meghasonlott nemzet, idegen érdeket szolgáló hatalom története. Közel négy évtized sikertelen próbálkozásai után az ország nekiláthat, hogy utolérje önmagát. A történelem nevű társasjáték szabályai azonban szigorúan büntetik a tartósan saját lehetőségei alatt élő nemzetet: háromszor kimaradtunk a dobásból és most vissza kell mennünk a startvonalra.
Nem is indulhatunk el többé ugyanazon az úton, amely egy nemzedékkel korábban nyílt meg előttünk. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a dolgok úgy mennek majd tovább, mint eddig. Nekünk a huszonegyedik század kihívásaira kell most választ találnunk; mi már a jövő nemzedék vagyunk, ahogyan ezt a Felforgatókönyvben írtuk. Az a nemzedék, amely viselni kénytelen az elődök bűnös mulasztásainak terhét. Nem képletesen, hanem szó szerint. Sivatagosodó Alföld, pusztuló vegetáció, elépített táj, tarra vágott erdők, a meddővé tett talajban, emberi szervezetben felgyülemlő mérgek szembesítenek a természettel űzött rablógazdálkodás következményeivel.
Ezekben a kérdésekben a közvéleményt tudatosan félrevezették, azaz megfosztották a felelős döntés lehetőségétől. Elhitették velünk, hogy a rombolás gyarapodásunkat szolgálja, hogy a piaci forgalom mérőszámai jólétünk mutatói, hogy a pazarlás észszerű, hogy a hatalom, a vagyon és a tudás felhalmozódása kevesek kezén szükségszerű.
Létforrásaink vészesen fogyatkoznak, tudásunk elavult, vágyainkat a tömegmédia uralja. Elképzelni sem tudjuk, hogy élhetnénk a mostaninál értelmesebb, szabadabb életet. Rosszul bánunk egymással, rosszul önmagunkkal, még rosszabbul gazdag kulturális és természeti örökségünkkel, utódaink jövőjével.
E felismerés vezette azokat a társainkat, akik 2000-ben az Alkotmánybíróság volt elnökéhez, Sólyom Lászlóhoz fordultak, hogy készítse el a jövő nemzedékek képviseletéről szóló törvény tervezetét. További hét évnek kellett eltelnie, amíg a javaslatból törvény lett, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa elfoglalhatta hivatalát. Széles körű felhatalmazással, önálló jogkörrel, megfelelő tudományos háttérrel látott munkához: az emberhez méltó élet természeti feltételeit veszélyeztető tevékenységek kivizsgálásához, a jövő nemzedékek érdekeit sértő jogszabályok revíziójához.
2011-ben a Fidesz-kormány egyik első dolga volt az intézmény önálóságának felszámolása, jogosítványainak korlátozása. A feladatot azóta az alapjogok biztosának a jövő nemzedékek képviseletével megbízott helyettese látja el.
A biztoshelyettes az elmúlt években egy sor nagy horderejű, tudományosan megalapozott állásfoglalásban foglalkozott a hazai környezetvédelem legfontosabb kérdéseivel. Így többek között felemelte a szavát a környezetvédelmi hatóság önállóságának megszüntetése, szakhatósági szerepének korlátozása ellen. Egy másik állásfoglalásában a jogszabályok következetes érvényesítésének fontosságára hívta fel a figyelmet a környezetvédelmi tervezésben, a hatásvizsgálati és engedélyezési eljárás során, ahol lényegében minden eldől. A táj védelméről szóló elvi állásfoglalását a területhasználat települési szintű szabályozásáról szóló összefoglaló követte. Külön állásfoglalásban foglalkozott a talaj védelmével, javasolva a zöldmezős beruházások szigorú korlátozását. Konkrét jogalkotási javaslat egészítette ki a felszín alatti vizek védelméről szóló állásfoglalását is. Állásfoglalásait és javaslatait azonban a kormányzat alig vette figyelembe.
Ezért a Felforgatókönyv szerzői most az új kormányhoz fordulnak, és a döntéshozók, elsősorban a környezet védelméért felelős miniszter figyelmébe ajánlják ezeket a dokumentumokat abban a meggyőződésben, hogy azok különösen alkalmasak lennének a tárca környezetpolitikai működésének megalapozására. Egyben felhívják az illetékeseket, hogy gondoskodjanak a jövő nemzedékek szószólója – valamint a többi ombudsman – korábbi önálló jogállásának helyreállításáról. Az eredeti, 2007-es törvényt egyúttal úgy módosítsák, hogy az tegye a T. Ház kötelességévé az országgyűlési biztos állásfoglalásainak, jogalkotásra vonatkozó javaslatainak érdemi tárgyalását, az ennek nyomán születő (vagy elmaradó) intézkedések nyilvános indoklását.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa egyszerre lehetne a veszélyeztetett természet védelmének pártérdekektől független szószólója és összeköttetés a kormány, a tudomány és a környezetvédő civil mozgalmak között. Ami a fenntartható politikacsinálás nélkülözhetetlen feltétele korunkban, és nálunk mostanáig nemigen működött. Nyakunkon az ökológiai katasztrófa, sokan már a védekezés értelmét is kétségbe vonják, mondván: elkéstünk vele. Ez kényelmes álláspont, de nem igaz: senki sem tiltja, csak a saját rövidlátásunk, hogy földünket, vizeinket, erdőségeinket megvédjük és gondoskodjunk kíméletes használatukról. Hogy egy önző és agresszív kisebbség – a ma élő emberiség – el ne herdálja a többség, tudniillik az utánunk jövők vagyonát. De nem nekik teszünk szívességet ezzel, akik még meg sem születtek, hanem saját magunknak. Mi értelme volna mindennapi munkánknak: miért építenénk, tanítanánk, gyógyítanánk, kutatnánk, miért igyekeznénk fenntartani a társadalom rendjét, miért és mire nevelnénk gyermekeinket, ha tudnánk, hogy mi láttuk utoljára ilyen szépnek ezt a szép világot, mert a megmérgezett, hulladék- és betonsivataggá lett bolygó lakói, a mi leszármazottaink már nem élhetnek emberhez méltó életet?
Megjelent a Magyar hang 2026/21. számában május 22-én.
https://hang.hu/magyar-hang-plusz/udvozlet-a-xxi-szazadban-188985
https://felforgatokonyv.hu/cikk/szot-kernek-a-jovo-nemzedekek-es-szoszolot