Kérdések napirend előtt
1.
Orbán Viktor a politikai játszmák nagymestere volt, nem az életismereté. Az egyetem padjaiból egyenesen a parlamenti padsorokba kellett átülnie. A politikán kívüli világhoz annyi köze volt, mint bombázópilótának a lebombázott városokhoz: a lövedékei pontosan célba találtak, a többi nem érdekelte.
2022-ben csúnyán átvertük szegényt. Az újabb választási győzelem megpecsételte a sorsát. Ellenzékének nyíltszíni szerencsétlenkedése – hiteles összefogás, megjegyezhető mondanivaló híján – akkoriban nem sok embernek csinált kedvet a változáshoz. Ővele pedig elhitette, hogy népszerűsége a saját táborán belül töretlen, oroszbarát külpolitikája eladható és a társadalmi elégedetlenség a civil mozgalmak és a független média kriminalizálásával kezelhető. A magyar választási rendszer aránytalansága elrejtette előle, hogy a parlamenti helyek kétharmadához egy aránylag kicsiny, a véltnél sérülékenyebb többség szavazatával jutott. …
Jövőkép 2023
Biztosan másnak is feltűnt, de azért, gondoltam, jobb, ha szólok: az Orbán-korszaknak vége. Ezt nem úgy értem, hogy a névadónak ne lehetne a legközelebbi választásokon négyharmados többsége, miért ne lehetne, ameddig ő állapítja meg a játékszabályokat, nevezi ki a pályabírót és rendelkezik a közvetítés majdnem kizárólagos jogával. Ja, és ameddig ő az egyedüli versenyző a pályán. De akkor ez már nem ugyanaz a játék. Csak a politika nevű antik eredetű küzdősport és szerencsejáték szabályai szerint van neki vége, ez a lelátókról nézvést már most világos. Te nem a lelátón foglalsz helyet, nyájas olvasó, te és én a pálya tartozékai vagyunk. Jó, akkor helyesbítek: végünk van, lehet, hogy ezt akartam mondani. …