Putyin

Minek a kezdete? Minek a vége?

Egyetértek-e azzal, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi jogot semmibe véve fegyveres akciót hajt végre más országok területén és ilyenekkel fenyegetőzik? Természetesen nem, ezt talán nem is kell tovább magyaráznom.

Kívánom-e, hogy Venezuela és Irán népe megszabaduljon véreskezű elnyomóitól? Természetesen igen, ez ugye magától értetődik. (Türelmetlenül várom az amerikaiak beavatkozását Iránban, ahol a Forradalmi Gárda halomra gyilkolja a tüntetőket.)

Nyájas olvasó, ne várd, hogy a fenti ellentmondást feloldjam. Sőt, további ellentmondásokkal fogom nehezíteni azoknak a tisztességes embereknek a dolgát, akik szeretnének az igaz ügy oldalára állni.

Béke Ukrajnában

Eljött az igazság pillanata, mondta Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, amikor elolvasta Trump béketervét. Amelyet utóbb az amerikai külügyminiszter az oroszok kívánságlistájának nevezett (majd ezt is letagadta), Trump pedig kijelentette, hogy nem az ő végső ajánlata. Hogy holnap mit fog ki- és bejelenteni, azt valószínűleg maga sem tudja még. Ukrajna vagy a méltóságát veszíti el, vagy legfőbb szövetségesét, így Zelenszkij. Az az igazság, hogy nincs igazság.

„Nem a mi háborúnk”

De bizony, a mi háborúnk ez, kedves Szijjártó Péter, a tiéd és az enyém, többek között, és ezt te nálam sokkal jobban tudod. Az orosz imperátor harci szekeréhez láncolt vazallus fejedelmek kijelentései azonban ugyanazt a logikát követik, a totális háború logikáját, amelyet az ukrán városokra dobott bombák s az elhurcolt ukrán gyermekek sorsa az átnevelőtáborokban. Hazugságaid harci cselekmények, mint ahogyan a jövőre esedékes magyarországi választások kimeneteléről is az Ukrajna lerohanása nyomán támadt háború fegyvertényeként fognak megemlékezni a történelemkönyvek. Semmi sincs e pillanatban nagyobb befolyással a sorsunkra, mint ez a háború.

Scroll to top