Kérdések napirend előtt
1.
Orbán Viktor a politikai játszmák nagymestere volt, nem az életismereté. Az egyetem padjaiból egyenesen a parlamenti padsorokba kellett átülnie. A politikán kívüli világhoz annyi köze volt, mint bombázópilótának a lebombázott városokhoz: a lövedékei pontosan célba találtak, a többi nem érdekelte.
2022-ben csúnyán átvertük szegényt. Az újabb választási győzelem megpecsételte a sorsát. Ellenzékének nyíltszíni szerencsétlenkedése – hiteles összefogás, megjegyezhető mondanivaló híján – akkoriban nem sok embernek csinált kedvet a változáshoz. Ővele pedig elhitette, hogy népszerűsége a saját táborán belül töretlen, oroszbarát külpolitikája eladható és a társadalmi elégedetlenség a civil mozgalmak és a független média kriminalizálásával kezelhető. A magyar választási rendszer aránytalansága elrejtette előle, hogy a parlamenti helyek kétharmadához egy aránylag kicsiny, a véltnél sérülékenyebb többség szavazatával jutott. …
Kétharmados törvények
Feladatunk megmenteni a hazát. Szarom a törvényeitekre – közölte minisztertársaival Széchenyi István az első felelős magyar kormány 1848. április 19-i ülésén. Hogy ezt az áprilisi törvényekre értette vagy a régiekre, nem derül ki a naplójából, de nem is lényeges, mert szavai épp arra utalnak, hogy adódnak kivételes helyzetek, amikor a törvények teljeskörű betartása – legitimitásuk forrásától függetlenül – lehetetlenné tenné, hogy a kormány a rábízott feladatnak eleget tegyen. …
„Nem a mi háborúnk”
De bizony, a mi háborúnk ez, kedves Szijjártó Péter, a tiéd és az enyém, többek között, és ezt te nálam sokkal jobban tudod. Az orosz imperátor harci szekeréhez láncolt vazallus fejedelmek kijelentései azonban ugyanazt a logikát követik, a totális háború logikáját, amelyet az ukrán városokra dobott bombák s az elhurcolt ukrán gyermekek sorsa az átnevelőtáborokban. Hazugságaid harci cselekmények, mint ahogyan a jövőre esedékes magyarországi választások kimeneteléről is az Ukrajna lerohanása nyomán támadt háború fegyvertényeként fognak megemlékezni a történelemkönyvek. Semmi sincs e pillanatban nagyobb befolyással a sorsunkra, mint ez a háború. …
Deák Ferenc igazsága
„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszaadhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.” Deák meggyőződését igazolta a kiegyezés 1867-ben, amely két évtized után felszámolta az önkényuralmat Magyarországon és helyreállította az ország alkotmányos rendjét az 1848-ban elfogadott törvények szellemében. Igaz, Deák és politikustársai nem tétlenül várták a kedvező szerencsét: következetesen képviselték a nemzeti érdeket, és ügyük széleskörű társadalmi támogatást élvezett.
Most, harminchárom évvel a Duna erőszakos elterelése után, önként feladva a Hágai Bíróság 1997-es állásfoglalásában foglalt jogi lehetőségeket, a magyar kormány végérvényesen és visszavonhatatlanul lemond a szlovák–magyar határfolyóval, a Dunával kapcsolatos jogairól. …
Előhang egy rendszerváltozáshoz
A gonosz, szadista nyolcadikos, aki terrorizálja a kicsiket és elveszi a tízóraijukat – ennyi maradt az Orbán-rendszerből. Nem így indult, de ez lett belőle. Erre vall a gyalázatos bosszúhadjárat Iványi Gábor és az Evangéliumi Testvérközösség iskolái ellen. Jelzi a rendszer közeli bukását. Hogy Orbánon is beteljesül a zsarnokok végzete. Megpróbál eltiporni minden ellenállást, újabb és újabb ellenségeket fedez fel, beteges gyanakvása a barátból is ellenséget csinál. Egyre rosszabb minőségű emberekkel kénytelen körülvenni magát, de már ezek is csak félelemből vagy érdekből szolgálják, és el fogják hagyni, mihelyt ez áll az érdekükben. Ismerős, régi történet ez. Miniszterelnök úr, többé ne bízzon senkiben! …
Érzéstelenítés
Ilyen nincs. De van. Ötletekből kifogyhatatlan vezetőink most már naponta lepnek meg bennünket olyan rémálomba vagy vicclapba illő intézkedésekkel, amilyeneket mondjuk tíz évvel ezelőtt még képtelenségnek tartottam. Nincs olyan hatalom, amely idáig merészkedne, magyaráztam volna magabiztosan. Azért nincs, mert ha egy kormány ilyesmire vetemedik egy akármilyen, de mégiscsak jogállami formákhoz szokott európai országban, okvetlenül belebukik. Mekkorát tévedtem már megint. …
Nincs mentség
Európa legyengült ellenállóképességét kikezdte a keletről behurcolt fertőzés. Az osztrák újfasiszták és a szélső-populista cseh agrármilliárdos Orbán Viktor markába csaptak. A tengerparti országok radikálisai pedig jobban félnek a bevándorlóktól, mint az oroszoktól, ezért összebútorozkodnak a közép-kelet-európai kollégákkal. Tulajdonképpen csak követik a Kreml Ötödik hadoszlopaként működő egykori nyugati kommunista pártok példáját. Putyin legjobb európai tanítványa kiszabadult abból a politikai karanténból, amelybe az orosz és kínai imperializmus céljainak leplezetlen szolgálatáért került. …
Európai Unió – a következő húsz év
A magyar kormány, amely eddig támogatta az Európai Parlament által elfogadott természet-helyreállítási rendeletet, most, a miniszterek tanácsában esedékes szavazás előtt váratlanul átállt az ellenzők oldalára, ezzel megbuktatva a több éves munkával kialakított tervezetet. Ismét bebizonyosodott, hogy a parlamenti demokráciából odahaza is csúfot űző Orbán-rezsim tehertétel az unió számára. A magyarokat kiszámíthatatlan viselkedésük, kicsinyes intrikáik, a közös európai célok iránt tanúsított nyílt ellenszenvük alkalmatlanná teszi a kontinentális együttműködés csikorgó gépezetének működtetésére. (Ne tessék tiltakozni, amiért „a magyarokat” emlegetem. Kívülről csak annyi látszik, hogy az ország ötödszörre is nagy többséggel szavazott bizalmat ennek a kormánynak.)
Teljesen mindegy, hogy a váratlan pálfordulás mögött mi áll, bosszúból blokkoljuk az uniós döntési mechanizmusok működését, vagy Orbánnak eszébe jutott néhány újabb természetromboló beruházás, amelynek kivitelezését nehezítené ez a rendelet, esetleg a természetvédő többséggel szemben kisebbségbe szorult néppárti frakciónak tett szívességet valami hoci-nesze alapon. Annyi bizonyos, hogy nyíltan be nem vallható érdekek szolgálatában egy létfontosságú ügyben tettünk ismét keresztbe a közös elhatározásnak. …
A Fidesz Bős–Nagymarosa
Dagad az akkugyárak botránya. Hetente újabb települések lakói értesülnek arról, hogy a kormány anélkül, hogy megkérdezte volna őket, földjüket, vizeiket, levegőjüket eladta, és rövidesen külföldi, többnyire kínai cégek építenek gyárat a szomszédságukban akkumulátorok előállítása vagy bontása céljából. Így válik belőlünk „akkumulátor-nagyhatalom” – ami körülbelül úgy hangzik, mintha a Fülöp-szigetek azzal kérkedne, hogy bérrabszolga-kibocsátó nagyhatalommá lett, vagy Egyiptom a digitális hulladék szétválogatása terén kivívott nagyhatalmi státuszával dicsekedne.
A magyar gazdaságpolitikában jelenleg az akkubiznisz a fő csapásirány: csapásnak méretes, üzletnek siralmas, bölcs vezetőinknek azonban semmi jobb nem jutott az eszébe. Talán azt remélték, hogy ezzel egyszerre tehetnek szívességet európai és ázsiai üzletbarátaiknak – még egyszer és utoljára, ahogyan elnézem kétfelé szakadó világunkat. …
Választások éve
A szövetséges hatalmak tankjai Berlinhez közeledtek, amikor a német nép egy jelentős része még hitt a végső győzelemben, amit a Führer megígért. Ötvenhat novemberében a Vörös Hadsereg katonái egy fasiszta lázadást leverni jöttek Budapestre. Miért kételkedtek volna feljebbvalóik szavában, amelyet az összes (számukra hozzáférhető) hírforrás megerősített? Gondoljunk rájuk is némi megértéssel, amikor Orbán-hitű polgártársainkkal arról beszélgetünk, miképpen fogja a magyar miniszterelnök rövidesen átvenni Európa vezetését. Esetleg gondoljunk azokra az oroszokra, akik ma, a százezrek életét követelő háború második esztendejében még mindig egyetértenek Ukrajna lerohanásával (vagy egy névtelen kérdőíven sem merik bevallani ennek az ellenkezőjét).
Miért ne hinnének pont ők, Orbanisztán hű alattvalói, annak a véleménynek, amely minden bérelhető médiafelületen megjelenik és minden bérelhető tollból szivárog, hogy Európát a szuperállamtól, a migránsoktól, a pedofíliától, a kiskorúakra leselkedő nemváltó műtétektől és a háborútól csakis Orbán Viktor védheti meg? …