ökológiai politika

Válasz Kiss Viktornak

Köszönettel tartozom Kiss Viktornak Miért nem szeretjük a zöldeket? címmel megjelent írásomra adott tartalmas válaszáért (Nem kell félni az antikapitalista baloldaltól). Amikor véleményét kérve a cikket elküldtem neki, arra persze nem számítottam, hogy barátságos gesztusomat a gyűlölet jelének tekinti majd, amit szerinte a baloldaltól való zsigeri rettegés és a zöld mozgalom súlyos veresége felett érzett szorongás vált ki belőlem. Így, szó szerint. Érdekes megközelítés, mindenesetre.

Miért nem szeretjük a zöldeket?

Pedig már mindenki annyira környezettudatos! Két zöldterület lebetonozása között a politikusok a biológiai sokféleségért aggódnak. Agyoncsomagolt termékeink dobozának minden oldalát fenntarthatósági mantrák borítják. Újrahasznosítunk, mérsékeljük a kibocsátást, védjük az élőhelyeket, ahogy a torkunkon kifér. A megmondóemberek egymást licitálják felül, hogy a földi ökoszisztéma összeomlása ötven vagy húsz év múlva esedékes vagy pedig napokon belül. Még az államadósságot is a drága nagymama receptje szerint állítjuk elő, kizárólag hazai alapanyagból. De a zöldeket, azokat azért a többség változatlanul utálja.

Harmadik Út – mi között?

Az Út nem az odaérés eszköze, hanem arra való, hogy járjunk rajta. Bár oda lehet érni rajta valahová, az Út részéről ez szívesség, magyarázza Karátson Gábor (1935-2015) a Tao te kinghez fűzött kommentárjaiban. De hogy jó vagy rossz úton haladtunk, eldönti majd, miként ítélnek pályafutásunkról, amikor elérkezünk oda, ahová minden út vezet. Áll ez az egyének és a nemzetek sorsára is.

Scroll to top