1.
„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” – a mából visszatekintve a huszadik század utolsó harmadát aránylag derűs, bizakodó korszaknak találjuk. Az előzményekhez és a következményekhez képest mindenesetre. Az emberiség vezetői talán soha annyit nem szónokoltak emberi jogokról, a népek önrendelkezéséről és főképpen társadalmi igazságosságról, mint akkoriban. Valójában pedig nem történt egyéb, mint hogy a technikai haladás szolgálatába állított tudomány, a termelést szolgáló új technológiák, az üzleti érdek mindenhatóságát szolgáló tömegtermelés ekkortájt tette lehetővé, hogy az odáig egymást gyilkoló népek és osztályok ne egymás legyőzése és kifosztása árán jussanak javaikhoz, hanem szép egyetértésben, közösen munkálkodjanak a természet legyőzésén és forrásainak kifosztásán. Az így többé-kevésbé jóllakatott népek szinte észre se vették, hogyan csúszik ki a kezükből még a lehetősége is annak, hogy a saját jövőjükkel maguk rendelkezzenek. A politikától ezentúl nem több beleszólást követeltek, csupán jobb ellátmányt. …