Magamon is tapasztalom a fásultságot. Az egyhangúan felháborító hírek nem hoznak ki a sodromból, nem lehet naponta kiakadni, megszokom. A vasúti közlekedés valamelyik fővonalon összeomlott: hát persze hogy összeomlott. Rákosrendezőn luxusvárosnegyed épül, szociális bérlakás a fővárosban egy se, c’est la guerre. A Halászbástyát a kormány jelképes összegért eladja a miniszterelnök vejének; Szijjártó Péter után honvédségi vadászgép viszi Paraguayba az itthon felejtett fogkeféjét; a klímavészhelyzetre tekintettel fagylaltot idén a Balatonnál csak a Mészáros Lőrinc cég tölcséreiben lehet árusítani – az ilyen újdonságokon az ember unottan átlapoz.
Erdőjáró, természetszerető ember létemre az alábbi hírre sem a tartalma, hanem az eljárás körmönfont aljassága miatt figyeltem fel. Egy salátatörvény keretében ugyanis, elrejtve az áttekinthetetlen rendeletek és rendeletmódosítások közé, ahogy szokás, az országgyűlés megszavazta azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a tarvágást őshonos erdeinkben, természetvédelmi területen is. De még a vágás bejelentésének a kötelezettségét is háromról két hétre csökkentették, nehogy a természetvédelmi hatóságnak ideje maradjon vizsgálódni, akadékoskodni. Mindenre gondoltak. …