Mi akar lenni ez már megint? Uralkodó eszmék – ugyan már! Mikor uralkodtak itt az eszmék? Mostanában nem, erre mérget vehetsz! – gondolják sokan, de nincs igazuk. Minden tartós uralom elvekre, hiedelmekre, előítéletekre hivatkozva követel engedelmességet az alattvalóktól, az európai kultúrkörben legalábbis. Tudtommal ez az egyetlen civilizáció, amelyben a hatalom igazolásra, éspedig észszerű vagy annak látszó érvekre szorul. Nem érheti be a puszta erőfölénnyel, és egy ideje már nem hivatkozhat minden további nélkül az uralkodó vagy őseinek tekintélyére sem. A társadalmi rend szakrális eredetébe vetett hitet errefelé már vagy háromezer éve megkérdőjelezték Izrael túlbuzgó prófétái, akik a felkent uralkodó bűneiről prédikáltak a népnek. Ezt a különös szokást a keresztény egyház örökítette át a középkori Európa számára, ahol a lelkek felett az egyház, a testek felett a világi hatalom uralkodott. Elhúzódó háborúskodásaik és vetélkedésük állította a középpontba az uralom legitimitásának kérdését, amelyre az újkori monarchiákban a jogászok különféle válaszokat dolgoztak ki: ebből lett a jogállam. …