Kell-e, hogy egy népnek legyen saját hazája? Nem kell, miért is kellene. Amikor a hódító fejedelmek birodalmuk határát megállapítják, nem kérdezik a leigázott népeket. Nem is volt szokás lázadozni a dolgok természetes rendje ellen, s amikor mégis szokásba jött, lám, mennyi baj származott belőle. Soknemzetiségű birodalmak, mint a Habsburgoké vagy az oszmán, darabjaikra hullottak. A sok kis német fejedelemség lakói a francia eszmék hatására hirtelen rájöttek, hogy ők egységesen porosz alattvalók akarnak lenni. A lengyelek, pusztán azért, mert lengyelek, három birodalom ellen folytattak meg-megújuló szabadságharcot.
A kurdoknak sohasem volt saját országuk. Nem ismerem a történelmüket, amennyit ismerek belőle, az török fennhatóság alatt zajlott, de már jó száz esztendeje ők is háromfelé szakítva élnek, három különböző, de rájuk egyforma gyanakvással tekintő állam polgáraiként. A határok változnak, a hegyek, a folyók és az emberek helyben maradnak: a kurdoknak mindvégig ugyanott van otthon. Helyesebb a haza fogalmát a házhoz társítani, abból származik. …