Micsoda téma egy sci-fihez, mit ki nem hozna belőle egy hollywoodi forgatókönyvíró!
Képzeljenek el egy országot, melynek lakói egyszerre, egy időben két valóságban (vagy kétféle mátrixban) élnek. Ki az egyikben, ki a másikban. Vagy ha egy vígjátékíró kezébe kerül a téma: a hasunkat fognánk a röhögéstől, ahogyan ezek a szerencsétlenek vakon tapogatóznak és lépten-nyomon egymásba botlanak, dühödten püfölik egymást.
Az egyik egy széthulló, korrupt és dekadens Európában él, amelyben egyedül Orbán Viktor és az ő hű szövetségesei védik a hagyományos európai értékeket. A másik valóságban a Moszkva érdekeit utolsó csatlósként szolgáló magyar miniszterelnök Európa árulója, akit szégyenletes politikája mindinkább elszigetel. Az egyikben Oroszország érvényesíti jogos igényét a felszabadított Kelet-Ukrajnára, a másikban az ukrán hadsereg szorítja kifelé hazája földjéről a kegyetlen betolakodókat.
Az egyikben csak a hazai baloldal áskálódása miatt visszatartott uniós támogatások akadályozzák a kormányt a régóta elhatározott pedagógusbér-rendezésben. A másikban a kormánynak mindenre futotta (pazarló építkezések sokaságára, csókosai feltőkésítésére, reprezentációra, médiabirodalma kiépítésére többek között), éppen csak a tanítók és tanárok fizetésére nem. Az egyikben a tüntetéseken részt nem vevő diákokat listázzák sötét erők (akikről azért annyit elárulunk, hogy a baloldali pártokhoz köthetők), a másikban a polgári engedetlenség útjára lépő tanárokat rugdossák kifelé a tanárhiánnyal küzdő iskolákból.
Az egyikben az állam megakadályozza a rezsiköltségek növekedését, és az energiaár-robbanásért egyedül az oroszok ellen alkalmazott esztelen uniós szankciók felelősek. A másikban a régóta elodázott energiapolitikai váltás (takarékosságot ösztönző intézkedések, egyoldalú orosz függőség enyhítése, zöldenergia) árát a lakossággal most csillagászati gázszámlák és elszabaduló pénzromlás fizetteti meg kamatostul.
Nincs mese, itt valakivel csúfos játékot űznek, valakinek VR-szemüveget illesztettek a fejére, és nem a valóságban él. Csakhogy ki dönti el, mi valóságos és mi nem? Erre a kérdésre az egyik oldal öntudatosan azt válaszolja, hogy már eldöntötte a népakarat, a választásokon elért kétharmados eredmény. A másik ellene veti, hogy az igazság nem múlhat számok összeadásán – a többségnek a legritkább esetben van igaza. Ami a kétharmadot illeti, Putyinra, Lukasenkára ennél még sokkal többen szavaztak, nálunk pedig a Hazafias Népfront jelöltjeit egykor a nép kilencvenvalahány százaléka választotta képviselőnek, titkos szavazáson. Orbánnak csak akarnia kell 2026-ban, és akár négyharmados többsége is lehet. Legfeljebb elrendel még néhány módosítást a választási törvényen, felszámolja a független média maradékát, és még felelőtlenebbül szórja a pénzt a választások előtt.
Azt állítom, hogy a hazugság-buborék, amelyben a többség él, ha túl későn is, de hamarosan kipukkan, bár ennek egyelőre semmi látszatja, sőt. Azért most szólok. Amikor még az Orbán-hitűek tisztánlátását elhomályosítja az elbizakodottság, az ellenzékiekét pedig a kudarc felett érzett kétségbeesés. Hogy a mostani rendszer hanyatlása és lassú agóniája elkezdődött, sokáig eltarthat, de visszafordíthatatlan. (Utólag majd megint minden előre látható lesz, és sokan lesznek nagyon okosak, de sajnos, későn.)
A hanyatlás már 2019-ben elkezdődött, amikor a Fidesz elveszítette a nagyvárosokat, a politikai változások természetes bázisát. 2022-ben ez a folyamat a visszájára fordult, egészen egyszerűen azért, mert kiderült, hogy Orbánnak nincs kihívója, és nincs közforgalomban a NER-től markánsan elütő, átgondolt politikai program. A Gyurcsány házaspár visszatérése az ellenzék élére most ezt a helyzetet a végtelenségig meghosszabbíthatná, hogyha három olyan tényező nem siettetné Orbán bukását, ami szerencsére nem a parlamentben üldögélő megélhetési ellenzék politikusain múlik.
Az első állhatatos, minden józan megfontolást meghazudtoló kitartásunk a kiérdemesült KGB-tiszt és gyakorló tömeggyilkos, Vlagyimir Putyin háborúja mellett. Az események hirtelen felgyorsultak, Orbán reflexei lelassultak; erről a szakadék felé száguldó vonatról bizony elfelejtettünk időben leugrani. Választóit ez nem zavarja: miért vállalna szolidaritást megtámadott szomszédjával egy nép, mely az övéi mellett sem szokott kiállni? Az alacsony rezsiszámla fontosabb volt a becsületnél, de íme, mindkettő elveszett. Európának azonban elege lett a gátlástalanul vétózó és bomlasztó magyarokból. Hirtelen felfedezték nálunk a jogállamiság hiányát, a közpénzek korrupt elosztását, és az Unió büntetni kezdte a kormányt, az üzleti világ a forintot. Elemi érdekük, hogy megszabaduljanak Orbántól, vagy a sarokba térdepeltessék. A további konfrontáció a kormányt gazdasági és diplomáciai csőddel fenyegeti, a meghunyászkodás népszerűségvesztéssel. Oroszország mostani helyzetében ha akarná, se tudná kisegíteni hű vazallusát.
A másik a tartósnak ígérkező világgazdasági válság. Erről ugyan a Fidesz nem tehet, de nagyon is tehet arról, hogy politikusai mindeddig következetesen elmulasztották mindazokat az intézkedéseket, amelyek mérsékelhették volna függőségünket a világpiactól, a multiktól, az oroszoktól. Így rövidesen szembesülnünk kell az olcsó, igénytelen munkaerőre, a multik kiszolgálására és pazarló állami építkezésekre alapozó gazdasági stratégia csődjével.
Végül vegyük észre a felforgatott államapparátus működésképtelenségét, a nonszensz-minisztériumokban uralkodó zűrzavart. A célszerűtlen és megalázó szívhangrendelet, a jogos követeléseikért tüntető tanárok elleni durva retorziók, a katás adózókat sújtó hebehurgya rendelkezések, a biztosítottak szabad orvosválasztásának eltörlése, az energiaválságra válaszként kínált erdőirtási törvény, általában a jogszabályok szakadatlan módosítgatása, majd a módosítások részleges visszavonása, kényszeres magyarázgatása és még sok egyéb jelzi az erőszakos rögtönzések eluralkodását a kormányzásban, leleplezi a kapkodást, és rávilágít a téves helyzetértékelés következményeire.
Orbánt is utoléri tehát a diktátorok végzete. Egyre rosszabb minőségű emberek veszik körül: gátlástalan karrieristák, elvakult végrehajtók, rettegő kishivatalnokok, tapasztalatlan újoncok. Nem akad senki többé, aki a valósággal szembesítené és megkérdőjelezné csalhatatlanságát.
Hogy ebből mi lesz, elmagyarázzák majd a politológusok. Utólag.
***
Megjelent a Magyar Hang 2022/42. számában október 14-én.
https://hang.hu/magyar-hang-plusz/matrix-147316