esszé

Bűn és bűnhődés

Az antiszemitizmus nem bűn

Az antiszemitizmus nekünk, ma élő magyaroknak nem bűnünk, hanem büntetésünk. Bennünket, túlélő zsidókat sért ugyan, de a sérülésbe hatoló méreg elsősorban minket, magyarokat mérgez.

Menekülés a győztesek táborából

Az ökológiai kritika legalább annyira alkalmas, hogy elfedje, mint hogy feltárja a késő modern ipari társadalmak válságának valóságos összefüggéseit. Mintha csak valami mással, a földi ökoszisztémában beállt sajnálatos üzemzavarral kellene megküzdenünk, és nem a saját civilizációnk öngyilkos igyekezetével. Világszerte egymást érik a klímatudatos, környezetileg mélységesen felelős kezdeményezések: mára az úgynevezett környezetvédelem élelmes üzletemberek, szavazatvadász politikusok, tudományos szélhámosok, megélhetési civilek kedves foglalatossága lett. Ehhez képest alig esik szó arról, mit kezdjünk a politikai-gazdasági rendszerrel, amelynek működési logikája létforrásaink mielőbbi elpusztítását hasznosnak és észszerűnek, egyenesen elkerülhetetlennek tünteti fel.

Jövőkép 2023

Biztosan másnak is feltűnt, de azért, gondoltam, jobb, ha szólok: az Orbán-korszaknak vége. Ezt nem úgy értem, hogy a névadónak ne lehetne a legközelebbi választásokon négyharmados többsége, miért ne lehetne, ameddig ő állapítja meg a játékszabályokat, nevezi ki a pályabírót és rendelkezik a közvetítés majdnem kizárólagos jogával. Ja, és ameddig ő az egyedüli versenyző a pályán. De akkor ez már nem ugyanaz a játék. Csak a politika nevű antik eredetű küzdősport és szerencsejáték szabályai szerint van neki vége, ez a lelátókról nézvést már most világos. Te nem a lelátón foglalsz helyet, nyájas olvasó, te és én a pálya tartozékai vagyunk. Jó, akkor helyesbítek: végünk van, lehet, hogy ezt akartam mondani.

Kinek mondanak engem?

Tudta-e Jézus, és honnan tudhatta, hogy ő maga kicsoda? Kinek nézhették tanítványai? Miben különbözik alakja az archaikus vallások ember képében megjelenő isteneitől? Hogyan értsük azt, hogy emberként szenvedett? Mit jelent tanításában az istenfiúság? Laikus gondolatkísérlet Seneca és Alexandriai Philón kortársáról, a keresztények Megváltójának titokzatos alakjáról.

Megbűnhődte?

A második világháború előestéjén írta valaki: lehet, hogy a múltat és a jövendőt e nép megbűnhődte már, de az biztos, hogy a jelen bűneiért egyszer még fizetni fogunk. Úgy is lett, elég hamar. Most sem lesz másképpen.

Az akkumulátor- és gépkocsigyártó nagyhatalom ugyanazon az ócskavastelepen végzi nemsokára, ahol a vas és acél országa rozsdásodik. Az Oroszországban és Kínában dühöngő diktatúra utolsó európai csatlósa ugyanúgy a történelem szégyenpadjára kerül, mint példaképe, az eggyel ezelőtti keresztény nemzeti kurzus. A lebutított, tönkretett magyar iskolarendszer áldozatai felnőttkorukban rettenetes árat fizetnek majd – képletesen és szó szerint – azoknak a nemzeteknek, amelyeknek gondjuk volt rá, hogy gyermekeiket ellássák az önálló tájékozódáshoz, sikeres helytálláshoz nélkülözhetetlen tudással. A megmérgezett, kizsigerelt, tarra vágott és tönkreépített hazai táj többé nem lesz képes táplálni utódainkat.

Miért kell ennek így lennie? Miért mindig a rossz oldalra állunk, miért engedelmeskedünk lelkiismeretlen urainknak, miért idomítjuk a hátgerincünket olyan készségesen a rajtunk taposó csizma talpához? Miért nem akarjuk tudni ezekre a miértekre a választ? Miért hazugságokkal áltatjuk magunkat?

Scroll to top