Az antiszemitizmus nem bűn
Az antiszemitizmus nekünk, ma élő magyaroknak nem bűnünk, hanem büntetésünk. Bennünket, túlélő zsidókat sért ugyan, de a sérülésbe hatoló méreg elsősorban minket, magyarokat mérgez.
Az antiszemitizmus nem közönséges érzelem – „mit csináljak, ha egyszer nem szeretem őket?” –, hanem különös szenvedély. Aki rászokott, hajlamos mindent ennek szemüvegén keresztül látni: azonnal és csalhatatlanul felismeri a zsidók mesterkedését mindenben, ami csak rossz a világon. A zsidóság iránti szenvedélyes érdeklődés egyébként kétértelmű: pozitív és negatív érzelmeket egyaránt kiválthat a zsidók jelentőségének és jelenlétének túlértékelése, át is csaphat az egyik a másikba. Az antiszemita ugyanis nem okvetlenül gyűlöli a zsidót, és főleg nem a zsidót gyűlöli. Félelme, sérelme, irigysége tárgyát nevezi zsidónak, s a jogos védekezés e megfoghatatlan, de számára nagyon is jól érzékelhető veszedelem ellen jogosítja fel rendkívüli viselkedésre. Kívülről nézve azonban, tehát azoknak a szemében, akik e kényszerképzetnek nem áldozatai, megvetés és gúny tárgya lesz, amint dühödten marja magát ott, ahol nem viszket; mutogatja rühét, amit inkább takargatnia kellene. S hagyják a nyomorultat a vesztébe rohanni, képzelt ellenséggel hadakozva valódiak helyett – senki se szánja. Ez megérdemelt büntetésünk.
…
***
A teljes írás a Liget Műhely oldalán olvasható:
https://ligetmuhely.com/liget/bun-es-bunhodes/